Kék perzsa: A fekete mellett a kék a leggyakoribb és legrégibb színváltozat. A kék színű perzsát már 1898 óta elismerik, önálló változatként tartják számon. A kék vagy a szürkéskék minden tónusa megengedett, a legértékesebb mégis az igazi kék árnyalat. A bunda színére vonatkozóan alapvető követelmény, hogy a szőrzet azonos tónusú legyen. A sötétebb árnyalat csak az orr hegyén engedhető meg, a tigriscsíkozottság súlyos hibának minősül.

Vörös perzsa: Az 1880-as évek körül a vörös perzsamacskát önálló változatként ismerték el. A telített vörös színű macskák tenyésztését általában mellőzik, szerencsés a tenyésztő, ha telített vörös színű macskáján nem látható csíkozottság és a színintenzitás a test egész felületén azonos. A csíkos rajzolat leggyakrabban a pofán, a végtagokon és a farkon figyelhető meg. A vörös kandúr rendszerint igen jól fejlett, a perzsatenyésztők nem szívesen használják tenyésztésre, a kisebb termetűeket jobban kedvelik. A vörös perzsa színhibája az egyszínű farok fehér színeződése.